Az örökélet

Elfáradtam az ittléttől

Elfojtva gyerekes félelmeimtől

Ha el kell menned

Bárcsak egyszerűen mehetnél

De szellemed még mindig itt lebeg

Nem akar egyedül hagyni

A fájdalom nem gyógyul

A fájdalom túl valódi

Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál letöröltem könnyeid

Mikor kiáltottál elűztem  fájdalmaid

Éveken át fogtam kezeid

De az enyéim még nálad

Elragadtál engem

Bársonyos fénnyel

De most bezártságot érzek a hátrahagyott életedtől

A te arcod az, ami kíséri a szép álmaim

A te hangod az, ami elveszi az eszem

A fájdalom nem gyógyul

A fájdalom túl valódi

Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál letöröltem könnyeid

Mikor kiáltottál elűztem  fájdalmaid

Éveken át fogtam kezeid

De az enyéim még nálad

Oly nagyon próbáltam elhitetni magammal, hogy már nem vagy

És még mindig velem vagy

Míg ezalatt egyedül vagyok