Tavasz van. Hangulat van.
Szállós zene a Radio Cafén.
Roma meg Indiai dolgok. Sokat ettem ma és a Coke-ot is élveztem.
Szerintem menthetetlen ez a dolog, meg persze egyben különös is.
Globalizáció?
Hiszen olasz tésztát ettem.
amerikai italt ittam.
indiai zenét hallgattam.
A sajt is más volt amit rá reszeltem.
De nem feltétlenül jó, ha egyetlen ország élvezeti cikket használjuk.
bár ez az egész nem erről szól.
azt hiszem most hülyeségeket beszélek.

ugye?

Szerinted is úgy vannak a dolgok, hogy ha megpiszkálsz valamit, akkor életre kelnek?
A Hernyókirály alszik selyemgubó koporsójába, és várja a kegyes, szépséges feltámadást. Ópium leheletű újjászületés, a repülő kardhalak földjén. Rakj a nyelved alá szivárványszínű petéiből, és hagyjad, hogy a testeden át ébredjen föl a vándorlás.

Időkön, tereken át.
Ahogy kell.

Hiszen tudod azt.

Révülj bele az egyszerűség összevisszaságába, és egy elégedett morgással nyeld le a tegnapot.
Majd kiböfögöd holnap.
Elemészted a múltat, és nyálkacsíkot húzva magad mögött nyugtázod, a tegnap hasznavehetetlen kétségbeesésének hullámait.

Lila volt az ég, amikor legutóbb nem láttalak, és zöld gömbök ereszkedtek le, a felhőkből, hogy kifürkésszék a titkainkat.

És ha sikerült nekik?
Ijesztő.

Miféle idegen civilizáció hagy maga után efféle nyomokat.
A peremen kívül várakozik a sereg a kürt hangjára, és izzó krómcsöveken keresztül statikus zörejekben érkeznek.

Bekapcsolnak a tévé készülékek, és akkor elnyel minket a globális sugárzás, átalakulunk ionrészecskéké, és könnyes szemmel leszünk részesei, akaratlanul, a mi kis megváltásunknak.

Gépkocsi roncsok között születik a megváltó, és a Hernyókirály zászlaja alatt kell életre a forradalom, hatalmas xenomorf citadellák árnyékában.

Nyerni fogunk!